BRITNEY SPEARS MÁJUS 24

Május 24-én Budapesten lép fel Britney Spears, akiről mindenkinek megvan a maga véleménye: van, aki számára ő a popkirálynő, másoknak viszont maga a megtestesült tehetségtelenség. A véget nem érő vitákba való bekapcsolódás helyett nézzük inkább a tényeket.

Aki akar, úgyis elmegy, aki pedig nem rajongó, úgyis otthon marad - nagyjából ez a következménye annak, hogy a jegyek ára tízezer forintnál kezdődik (ez persze nem igaz, mert egy százast visszakap az, aki a legolcsóbbat veszi). Ezért aztán nem is ajánlgatnám nagyon a koncertet; és a Britney megítélése körüli végeláthatatlan (és gyakran nem éppen kifinomult érveket felhasználó) vitákba sem szeretnék belefolyni. Viszont érdemes áttekintenünk az elmúlt huszonkét és fél évet, hiszen 1981. december 2. óta sok minden történt Britney Jean Spears kisasszonnyal.
Britney már kora gyerekkorában is tudta, hogy táncos- és énekesnő szeretne lenni, a templom kórusában az utóbbit, mindenféle táncversenyeken az előbbit gyakorolta, és amikor nyolc évesen először jelentkezett a The New Mickey Mouse Club című tévéműsorba, már túl volt egy televíziós fellépésen Star Searchben. A mikiegeres műsor válogatóján kiszúrták, hogy túl fiatal, de az egyik producer felfigyelt rá, és beajánlotta egy New York-i ügynöknek; ennek köszönhetően három évig Professional Performing Arts Schoolban okították a gyermeket. Ekkoriban már színpadra is lép, és mindenféle reklámokban alakítja a kislányt (aki egyébként tényleg volt). Tizenegy évesen pedig végre bekerül a Mickey klubjába. Két évig, a műsor megszűnéséig volt Mouseketeers (a kissé szerencsétlen szójáték az egér és a muskétás szavakból van összerakva); innen indult egyébként a pályája Christina Aguilerának (akkoriban jó barátnők voltak), valamint az *NSYNC-es Justin Timberlake és J. C. is itt kezdte. No, lám, mekkora hatalma van Miki egérnek, jó lesz odafigyelni rá.

Tizennégy évesen jár egy egészen normális évet a high schoolba (mondjuk, gimibe?), de persze közben is a karrierjét építgeti: meghallgatásokra jár és demókazettákat küldözget mindenféle nagy kiadókhoz. Végül a Jive nevű cégnél köt ki: énekesi tehetségét, valamint a kereskedelmi sikerhez szükséges egyéb adottságait mérlegelve aláírnak vele egy szerződést.
A legjobb embereket adják mellé: producerként Eric Foster White és Max Martin dolgozik vele, az előbbi listáján ott a Boyzone, Backstreet Boys és Whitney Houston, az utóbbién az Ace of Base, az *NSYNC és megint csak a Backstreet Boys.
1998 végén a Max Martin által írt ...Baby One More Time az első Britney-dal, amit rászabadítanak a világra. A szövegnél is erotikusabb klip, melyben a tizenhét éves leányzó az iskolai folyosón lejti csábos táncát, rögtön megalapozta az elkövetkező évek vitáit; de ami ennél is fontosabb, a slágerlisták élére repítette a pályakezdőt. A következő év elején megjelent hasoncímű nagylemez hatalmas kereskedelmi sikert aratott. A kirobbanó, jól meghangszerelt popdalokon és a balladákon kívül nagy szerepet játszott ebben az, hogy aligha telt el olyan nap, amikor valami rendkívül fontos dolgot meg ne tudtunk volna Britney magánéletéről. Így néhány év múltán visszagondolva kicsit szürreálisnak tűnik, hogy komoly emberek érezték fontosnak, hogy megvitassák: vajon tényleg komolyan gondolja-e a katolikus leány, hogy az esküvőig tartózkodik a nemi élettől, vagy ez csak reklámfogás; hogy összeegyeztethetők-e ezekkel a nézetekkel, valamint zsenge korával a róla megjelenő, hm, csábító fotók.

Nincs mese tehát: igazi popikon született, beköltözött mindenki életébe (akár akarta, akár nem), ráadásul még divatot is teremtett: hirtelen minden kiadó úgy gondolta, hogy fiatal lányok és/vagy fiúk felfuttatásával fogja megkeresni a betevőt. A követők hadának jó része azóta megérdemelten eltűnt a süllyesztőben, néhányan viszont megmaradtak: például a már emlegetett Christina, akit sokáig csak Britney-klónként emlegettek.
Még három klipre való belefért az első lemez anyagába, aztán 2000 tavaszán kijött a szellemes című Oops!...I Did It Again, nagyjából az előző anyagtól megszokott stílusban, hasonló bombaslágerekkel; a megjelenés hetében több mint egymillió példány kelt el belőle, amivel a női előadók között rekordot döntött. A klipek, koncertek mellett ott volt még a Justin-románc, amin ugyancsak jó sok ideig képes volt elrágódni a média.

Húsz éves korához közeledve Britney dalaiban elkezdett a személyes témákon rágódni; egyszerűen Britney címre keresztelt harmadik lemeze tartalmazza például az igen mély filozófiai mondanivalóktól terhes I'm Not a Girl, Not Yet a Woman (nem vagyok már leány, ámde még asszony sem ám) című dalt. Noha a lemez az eladási listák első helyén nyitott, egyetlen dala sem került fel az amerikai top 10-es listára. A csökkenő érdeklődésnek aligha az az oka, hogy feltűnően gyengébb lett volna zeneileg (sőt!), inkább arról lehet szó, hogy lefutott a nagy divathullám; és míg annak kezdetén Britney volt az egyeduralkodó, mostanra előkerültek azok a vetélytársai is, akik eséllyel vehették fel vele a versenyt. Christinán kívül Shakira vagy Pink nevét szokták emlegetni.
Az első filmszereplés sem segített: az Álmok útján (eredetiben Crossroads) című könnyű darabot csak azok szerették, akik nagyon rajonganak, a többi néző és a kritikusok egyaránt fanyalogtak.

Néhány hónapig kevesebb volt a Britney-hír, leülepedtek a Justinnal való szakítás által keltett hullámok is, de aztán a tavalyi MTV-kiosztós csókolódzós botrány újra a címlapokra repítette hősnőnket. A legújabb, In the Zone című album már teljesen elhagyta a kislányos flörtölést, és teljesen a felnőtt fiatal hölgy imidzsét hozza már. Max Martin helyett immár producerek hada (köztük a Neptunes vagy éppen Moby) dolgozott a dalokon. A Toxic úgy tűnik, hogy kicsit felkavarta az állóvizet Britney körül, hiszen végre nem csak a botrányokról hallunk róla (bár persze az is van!).
Úgyhogy szeretjük, vagy nem szeretjük, mindenképpen fontos esemény lesz a hazai popzenei életben a sportarénabeli fellépése május 23-án; bár pár évvel ezelőtt még ennél is nagyobbat szólt volna. De ne legyünk telhetetlenek.